Ezen az utolsó nyári hétvégén, Perci a rossz időre tekintettel, valamint az agyát elborító kielégíthetetlennek tűnő kíváncsiságának eleget téve, egész nap és éjjel a számítógép előtt ült és markolta az egeret: böngészte a facebookot és Gas postjait, mi érdekli ezt a férfit, mit csinál, ki ő? Sok minden kiderült számára, az azonos értékrend és világnézet, amit eddig is feltételezett, most még több bizonyítékot nyert. Imádta a férfi természetességét, ami a fotókról is visszatükröződött: számtalan képen volt félmeztelenül, testalkata tökéletes, izmai kontúrozottak, az árnyékok megmutatják, hogy valójában mekkorák. Szereti mutogatni magát - gondolta a lány -, de ezt most nagyon nem bánta! A fejében egyre csak tolultak elő a képek, illatok, hangok, amiket a férfival élt át az elmúlt napokban. Az első szexizéseiket a lány nem tudta hova elhelyezni, eddigi élményei között. A férfi teste elképesztően érzékeny volt. Soha nem tapasztalt még ilyet, finoman kellett hozzáérnie, ha nem akarta, hogy a kéj kínná változzon, minden figyelmét Gasra kellett ilyenkor összpontosítania, nem ment rutinból, nem ugyanazok az érintések voltak ezek, amiket a lány korábban adott. Gas bőre sima volt, ritka szőrzete nem zavarta meg ujjbegyeit, a szájában sem kellett a szőrszálakat kutatnia... Rajongtak azokért a pillanatokért, amikor a bőr a bőrhöz ért, imádtak elnyúlni és tetőtől talpig összeérni: Gas a hátán volt, a lány bal felkarjára feküdt, úgy használta a férfi testének ezen részét, mint egy párnát, a világ legkényelmesebb párnáját. Melle, hasa, öle a férfi oldalához simult, bal combját átvetette rajta és a két lába közé dugta a lábfejét, hogy melegen legyen.
- Bőr a bőrhöz... Mmmmh. Ez nagyon jó érzés! - szólt a férfi
- Immmháááádom! Mmmhááá...!!!!!!!!!! - kéjelgett Perci és rámászott a férfira, arcát a nyakába fúrta, Gas orra a lány ütőeréhez tapadt és csak szívta magába azt a semmivel sem összekeverhető illatot, ami annyira felizgatta, hogy a következő pillanatban, megfordította a lányt, és belényomult. Lassan, nagyon lassan nyomta Percibe a farkát, aki közben úgy érezte, hogy vaginája önálló életet él: minden milliméter után megállította a férfi előrenyomulását azzal, hogy összehúzódott.
- Lüktetsz - suttogta közben a lány fülébe és egyértelmű erőfölényét megmutatva olyan mélyre nyomta a farkát, hogy Perci, amint megérezte a végét, összerándult, gerince megfeszült, levegőt sem tudott venni, majd megremegett. Hosszan, az egész testét átjáróan, kezdve a tarkójától az ölén át a férfi köré font combjain keresztül egészen a lábfejéig, koordinálatlanul vonaglott, majd végre kirobbant a tüdejéből az eddig önkéntelenül visszafojtott légáramlat, és száját is elhagyták azok, a férfit annyira felizgató hangok. Képes volt elélvezni csupán attól, hogy Gas benne volt, mozdulnia sem kellett, csak hozzáérintette farkát a lány legbelső pontjához és, mint egy varázsütés: orgazmus. A férfit ámulatba ejtette felszabadultsága, ahogy pironkodás, minden álarc nélkül élvezte a szexet. Mielőtt Perci Phant agya kiürült, az futott át rajta, hogy ennél több nem létezhet, ez volt az utolsó gondolata a gyönyör előtt, majd kivette kezét a combjai szorításából, zúgó fejjel, erőtlen kézzel a betekert spanglija után nyúlt és rágyújtott. Miközben a füst égette a légcsövét, bejelentkezett a gmailjébe, és megnyomta a “levélírás” gombot, hosszú percekig csak bámulta a monitort. Gondolatai egyre elkalandoztak, hol azok a fülledt éjszakák jutottak eszébe, amiket az elmúlt héten éltek át közösen, hol pedig görcsberándult gyomrának a generátorát elemezte a fejében, méghozzá azt az aprócska tényezőt, ami a kérdést is létrehozta: meneküljön vagy bátran szeressen? Tudta, hogy bármelyik mellett is döntsön, minden energiájával azon lesz, hogy azt a célt elérje, amit kitűz. Ilyen volt, ha valamit csinált, azt teljes elánnal, persze rendszerint nem kapott ugyanannyit vissza, ezért sokszor elvesztette a lelkesedését. Érezte, hogy a férfi megrengette, de nem látta még tisztán, hogy mit is szeretne, arról meg pláne elképzelése sem volt, hogy Gas mit akar tőle, annak ellenére, hogy két dolgot tisztáztak: nem haverkodnak és diszfunkcionalitásban sem fognak vergődni. Tehát valaminek történnie kell.
Kint eleredt az eső, Perci hirtelen magához tért, gyorsan felszaladt az emeletre, hogy becsukja az ablakokat, betette a Bonobo új albumát és elkezdte gépelni első szerelmes levelét Gasnak:
"Tabula rasa...
Nagyon nehéz úgy írni, hogy egy fehér lap néz vissza rád. Az első levél, első szavai a legnehezebbek. Nem ismered, aki olvasni fogja. Nem tudsz a világáról. Én a tiedről egyre többet, mert figyellek. Érdekelsz.
... nem kérdés, hogy akarom-e, élvezem-e, szeretem-e. Ha ezek közül bármelyik is hiányozna, nem csinálnám. Persze van, hogy rossz, most például. Mindig azt szoktam mondani, hogy nem az időjárás van hatással a hangulatomra, hanem fordítva. Vihar van. Kicsi vihar. Tudom, megígértem, hogy elintézem, ne essen, de nem történtek jó dolgok ma a lelkemben, nagyon nem. Nem tudom, hogy mi a bajom, csak azt tudom, hogy mindent átéltem, amit elmeséltél és fáradt vagyok. Ezért egy fáradt, de masszív vihar alakult ki felettünk...
Számtalan kapcsolatom volt, ilyen-olyan, mindenféle, de ilyen helyzetben, mint most veled, még nem voltam. Nézek egy széthullott családot és megdöbbenek azon, hogy valahogy belekerültem... Nem volt még olyan férfi az életemben, akinek gyereke volt. Nekem ez tabu… Várom a vasárnapot, beszélgetnünk jó lesz!
Csókollak!”
Elküldte a levelet, és ugyanebben a pillanatban a gmail jelzett, hogy új levél érkezett, a feladó Gas. Az nem lehet, hogy máris válaszolt, és valóban csak arról volt szó, hogy a férfinak is épp tele volt a feje az elmúlt napok élményeivel és írt egy rövid üzenetet, miszerint nem látja gtalkon, de beszélgetne... Percinek beleremegett a szíve, és gyorsan belépett a chatre. Ez volt az első alkalom, hogy úgy kommunikáltak, hogy Gas a gyerekénél volt, több száz kilométerre egy olyan nő mellett, aki miatt Percinek egyre masszívabban szorított a mellkasa.
Persze ezt eszébe sem volt szóba hozni - nem is tudta beazonosítani az érzést -, valójában el is feledkezett erről a csavarásról, amint elkezdtek beszélgetni. A beszélgetés folyamatos volt, Perci csodálkozott, hogy ez hogy lehet, de nem firtatta. Nyilván nincs jelen a nő, a gyerekről közben kiderült, hogy már elaltatta. Este tíz volt, Gas elmesélte a napját a gyerekkel, a történetben az anya nem szerepelt, ezért a lányban egyre inkább erősödött a kíváncsiság, hogy vajon milyen választ fog kapni első szerelmes levelére, de nem akarta az “élőbeszéldet” megakasztani, ezért csak élvezte a férfi távoli jelenlétét, itták egymás szavait, beszélgettek az állami szektortól elkezdve a fotóművészeten át egészen a kognitív disszonanciáig mindenről, de a legfontosabb, hogy megbeszélték, másnap amikor hazaér, találkoznak. Már éjjel egy óra volt, amikor se szó, se beszéd megszűnt a kommunikáció, Perci értetlenül tekintett a képernyőre és csak várt és várt, hogy kiírja a chat: ”Gas is typing” Hamarosan így is lett, kiderült, hogy elaludt a monitor előtt.
- Megígértem magamnak, hogy legkésőbb én is egykor ágyba bújok, elköszönünk? - kérdezte Perci.
- Legyen így!
- Válaszolsz a szerelmes levélre, vagy majd beszélgetünk inkább? Biztos fáradt vagy... - kérdezte, önmagához képest némi félelemmel.
- A beszélgetés jobb ötletnek tűnik, de az olvasás megvolt;) - fejezte ki a férfi, hogy szívesebben tárgyalná meg ezeket a dolgokat élőszóban. - Vasárnap négy körül szeretnék indulni - bár nem fog menni -, hétre nálad lehetek...
- Megbeszéltük! Jó éjt csókok!
Miután elköszöntek, Perci álmodozó mosollyal az arcán lecsukta a laptopot, és felmászott az emeletre, hogy elnyúljon az ágyán. Fáradt volt, sokat várta ma a férfit, hogy legalább online együtt tölthessenek egy kis időt. A szemei égtek, de boldog volt, mert bár fizikailag távol volt a férfi, mégis tudtak beszélgetni, ami a kapcsolatok kezdetén olyan nagyon izgalmas tevékenység. Várta a másnapot, becsukta a szemét, Gas kedves és iszonyú széles széles mosolygó fejét látta maga előtt, tökéletesen ívelt, gömbölyű koponyával, ami Perci koponyafétisét a legnagyobb teljességgel elégítette ki - ezzel az álomképpel aludt el.
Másnap Perci korán ébredt, vasárnap volt, mégsem lustálkodott, egyébként sem volt szokása, de ma különösen sok a tennivalója. Az éjjel megálmodta, hogy leveszi a férfit a lábáról és azt fogja tenni, minden pillanatba, amire csak vágyik, nem fontolja meg, hogy helyénvaló-e, csak az érzelmeire hallgat majd. Így hát, miután az ezer éves kotyógójában lefőzte az első maxi adag kávéját és elindította a napját, felöltözött és eltekert a piacra, hogy bevásároljon gyümölcsből, ennivalóból. A délután hamar elérkezett, Perci megsütötte a kacsát, amit vett, párolt hozzá szilvát, fekete rizst főzött és várta, hogy hívja Gas, hogy már a városban van. Az este pont úgy telt, ahogy minden lány megálmodja: boldog mosolyok, hosszú csókolózások és mozdulatlan pillanatok, amivel a gyönyört igyekeztek jobban kitolni, mint amennyi ideig az rendesen tart... Sokat beszélgettek, ismerkedtek egymás gondolataival, testével és álmaival. Ezen az estén megszületett kettejükből valami közös dolog, aminek innentől kezdve mindketten örömmel hódoltak, ők voltak a “mi”.
Hétfőn korán indult a hét. Ötkor csörgött a telefon először, hogy ébredjenek. Perci már az első pittyegést követően felébredt, mindig ő nyomta “szundi”-ra az ébresztőt. Volt tíz perce, hogy simogatásával, szájával gyengéden felébressze a férfit. A következő jelzésig a férfi feje búbjától az ágyékáig végigpuszilta. Amikor a takarónak a széléhez ért, ami épp csak a férfi öle fölé volt húzva, észrevette a farka kőkemény. Perci bal kezével felhajtotta a paplant, jobbjára felkönyökölt és anélkül, hogy kezével hozzáért volna, a szájába vette a férfit és fel-le mozgott rajta, mint egy ingaóra, lassan, másodpercről másodpercre változtatva a mozgásának az irányát, fel, s le... A lány egyszer csak megérezte a férfi meleg kezét a hátán, felnézett, de közben szorosan a farkára tapadt a szájával és elmosolyodott, csupán a szemével köszöntötte a férfit, aki ránézett, elmosolyodott, szemeit az égnek fordította és becsukta:
- Mmmmmh, jó reggelt! - mosolyogta bele a reggeli fényekbe első szavait a lányhoz, erre Perci felbátorodott és sokkal intenzívebben kezdte szopni Gast. Érezte, hogy a lélegzetvétele sűrűbb és rövidebb ciklusú lett, ekkor nagyon lassan okozott neki örömet, szinte mozdulatlanul tartotta a férfi faszát a ajkai között, és csak a nyelvével simogatta addig, amíg az tele nem lőtte a lány száját.
- Neked is jó reggelt!
- Mmmmhááháháhááhááá! - nevetett a férfi és magához húzta a felhevült, puha, reggeli testét a nőnek.
Gas kiment a repülőtérre, hogy legfrissebb projektmunkáját végezze estig, miközben tekert az országúton azon agyalt, hogy vajon jó ötlet volt-e az imént elfogadni a lány lakásának a kulcsát, és hogy fog kimászni a létrejött helyzetből. Tartott tőle, hogy baj lesz...
Perci egész nap turbőnőként tevékenykedett, mosolyogva dolgozott, motivációkkal teli az új magazinon, aminek az indulása hat hónapon belül várható. Este hét körül csörgött a telefonja, Gas volt:
- Szevassz! Mi jót csinálsz?
- Dolgoztam eddig, most pedig várom az est további részét...
- Van kedved hétfőfelejtőre jönni velem, Billyékhez? Elég sokan lesznek, megismerkedhetsz sok-sok érdekes emberrel!
A lány majdnem lefolyt a fotelről, ahogy beleélte magát, hogy a férfi barátaival töltheti az estét. Számtalan apró információ a környezetéről, ami mind-mind őt egészíti ki. Perci prekoncepciói - mint sok más esetben sem -, nem állták meg a helyüket, ugyanis ez az este, Gas barátaival való találkozás, még több puzzle-darabot hintett erre a átláthatatlanul nagy felületre, ami körülöttük kialakult. A lány az este folyamát többször is úgy érezte, hogy egy hatalmas tér közepén áll egyedül, elveszve és körülötte egyre csak gyűlnek az emberek, arcok, kapcsolatok, és utóbbiak átláthatatlan kuszaságban fonódnak Gas élete köré. Többen voltak ott, akik ismerték őt, a családját, Ebunak is barátai voltak, a gyerekkel is találkoztak. Mivel a férfi a lehető legnagyobb természetességgel, minden presszió nélkül hívta a lányt, így ő joggal gondolhatta azt, hogy tisztázni készül a kialakult helyzetet az életében, nem bánja ha kiderül, hogy új kapcsolata van. Ha jobban belegondolt, valójában ez teljesen normális: emberek találkoznak, egy darabig egymás mellett mennek, majd elválnak, az utód, ami összeköt innentől kezdve, és nem akadályozza meg, hogy bármelyik tagja is ennek a régi párosnak szerelembe éljen egy másik emberrel. Kultúrlények vagyunk végülis... Segítségére is lehetünk egymás boldogulásában. - elmélkedett, miközben ki tudja hányadik vodka-szódát töltette magának a háziakkal. A biztonság kedvéért, amikor négyszemközt maradtak, Perci rákérdezett:
- Nem lesz ebből baj? Nem beszéltél még erről személyesen Ebunak, ha más által derül ki számára a kapcsolatunk...
- Ha kiderül, hát kiderül! Legalább vége lesz ennek a rémálomnak! - vágott a szavába a férfi, majd kézenfogta és együtt bementek a társaságba, demonstrálva mintegy azt amit az előbb deklaráltak.
A következő részt január 11én olvashatjátok!
